Blablabéla, az igazi ellenlábas
___Van nékem egy álbarátom, nagydarab pofátlan fajankó, aki a tahók halálbiztos,
megingathatatlan hitével TUDJA, hogy ő szarta a világegyetemet, miatta
forog a föld, ő minden tudományban és művészetben a leges-leges-legnagyobb,
egy két lábon járó Guinness rekordok könyve, polihisztor és zseni.
___Ami ezt a szent meggyőződését sérti, az ellen - sajátos debiloid eszközrendszerét
alkalmazva - erőteljesen fellép, hogy helyreállítsa a megbomlott világrendet,
amelyben ez a megveszekedett barom csücsül a legmagasabb hegy tetején,
és elnéző mosollyal szemléli alant a mélyben hangyaként nyüzsgő embertársai
tömegét. Röfinek jókora hájas szívet adott az Úristen, de megélhetése
biztosítása érdekében egy apró, számító agyat is mellékelt hozzá.
___Ő Bablabéla,
a nagyelefánt a mások kis porcelánboltjában. Szeretetre méltó figura egy
pontig, amíg a szívedbe nem lopja magát, utána öröklött, ösztönvezérelt
disznókupec-tehetségénél fogva csak beszél, beszél, beszél hozzád, monoton
végtelenséggel darálja a mondatokat, egyiket a másik után, kifáraszt,
mint horgász a halat, blablablablabéla, hogy például az egyik egyszerű, az
imént ostobaságból fogant képtelen ötletét elfogadtassa veled, magában
vigadozva a hiszékenységeden és az ő páratlan beadó-képességén, vagy a
rejtett vélekedésedre kíváncsi valamiről, sportot űz belőled, észre sem
veszed, "gyengéden" terelgeti gyanútlan véleményed erre-arra,
és ezt okosságnak hiszi, pedig csak ravaszkodás. Túljárni valakinek az
eszén, amint ezt Bélánk teszi, egyszerű ravaszság. Túl messzire nem jut
vele.
___Blablát a dominancia-görcs vezérli, ez a könnyen átragadó kártékony tudatállapot,
amit fajunk még az állatvilágból cipel magával. Csak egyszer kell rácsodálkozni
egy világbarmára, aki élő istennek képzeli magát, és egy életre kész a
baj. Az önistenhit minden szellemi fejlődést kizár. Ebben a valóságban
más nem jöhet, csak a lepukkadás, amit a hamis isten- vagy prófétatudat
vonz maga után. Egyszer csak ott találod magad egyedül, megöregedve, csont
alkoholistán, járóképtelenül egy rongyos priccsen heverve a nyomornegyedben,
a tanítványaid sorjában kihaltak a vak önzésed miatt, kellett ez neked?
Erre vágytál, lufi?!
___De miért ellenlábas? Nem szimplán rosszakaród, ellenséged, több annál,
ő az ellenlábasod. Titkos féltékenységtől fűtve saját hatalmas ambícióit
látja veszélyeztetve a TE tevékenységed által. Nem jön rá a baromállat
arra az egyszerű dologra, hogy NEKI kell kezdeni valamit, a SAJÁT gondolataival.
Önmaga belső ürességével nehezen szembesül az ember, itt befejezem egy
kedvenc idézetemmel: "Hadd egye, hehehe, a fenét a fene..." (R. Burns)
Barcs Miklós
