Miért örökbecsű együttes a Butthole Surfers (Segglyuk
Szörfösök),
avagy
Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós
bringát vásárolni
1. rész
___Munkatársam, egy kedves, tündéri mackó, akiről persze csak fél évvelkésőbb derült ki, hogy egy sunyi, gerinctelen csótány, a minap súlyát meghazudtoló
rendőrkanyarral farolt be az iroda elé, lepattant a vadonatúj bringa
nyergébol, és boldog mosollyal kezdte ecsetelni, hogy ez a guruló csoda
mindössze 7 rugóba került a Korában.
___A gépen a küllőket kivéve - apró túlzással - minden műanyagból volt!
Estére letört róla a bal pedál és elferdült a nejlonkormány. A szelíd
mackó lélekben fegyverkezni kezdett! Egyszerhasználatos bicikli! Hatalmas
teljesítménye a szuperiparnak! Holnap vehetsz egy újat, ez megy a szeméttelepre,
pörög a számláló, gyorsul a fejlődés. Tiszta 60-as évek Japán, banyeg! 1 autó 3 év! Erről eszembe jutnak régi kedvenceim, a brutálkábszeres-anarchista
Butthole Surfers együttes, akik a hasonló fogyasztógyalázó atrocitásokat
megunva - a nyócvanas évek elején - kiköltöztek a Mojave sivatagba (az
Egybesült Állatokba' vót ez persze), a hippikhez viszonyítva egy 15össel
megkésve zenészkommunát alakítottak, marokszámra zabálták a lecsót (LSD),
vidáman ontották a jobbnál jobb lemezeket, sőt az öreg Európában mint
elektronikus-kísérleti posztpankok rendesen fel is népszerűsödtek, mehettek
világturnéra, így jutottak el a hollandiabéli Hága városka Trójai Faló
nevű - azóta megszűnt - koncertklubjába, ahol viszont a disszidens haverom
szakácskodott az együtteseknek, saját komponálású hamiskínai kajákat
kotyvasztott nekik, mert arrafelé szokás a vendégfellépő együtteseket
minden jóval, zabával, szállodával, anyaggal ellátni, ugyebár, szóval
a haverom mesélte, hogy ez a Segglyuk Szörfös brigádi rosszi úgy betámasztott
koncert előtt-közben-után - kétpofára lőtték a jófajta a'dami hernyót,
kilóméternyi kokócsíkokat porszívóztak fel, a belga sör meg a csapból
ömlött - hogy éjjel felgyújtották a szállodaszoba függönyét a nagy bulizás
közben, mondhatnád, nagy dolog, de a barom Árpi, mikor Londonyba' vót
kaparós-sorsjegyet programozni, az is elszunyókált, pedig csak istenesen
bebaszott, és egy égő dekkel felperzselte a lakosztályát, aztán a cég
fizetett, zsíros haszon lehetett a büdösön, ha így is megérte.
___A jó munkatárs, a délután még vidám biciklis mackó elárulta nekem, hogy
akciós Scwinn-Csepeleket visznek a Korába, 14,5 rugójért mindössze,
nekem meg mivel a téli hasamat le akartam tekerni, különben is, az előző
bringámat az ősszel ellopták, köllött egy drótszamár, na! Beindultam
az infóra, modern naiv stílusban azt hittem, ilyen egyszerű a dolog,
kihúzol Törökbálinton is túl a halál faszára, és hipp-hopp tizenháromöté
tijéd a csodabicaj. Lónak a hettje, ahogy alkalmi példaképeim, a Segglyuk
Szörfösök mondták volna! Ezen a ponton kezdődik kálvária-járásom és
donkihótei harcom a kolosszussal, az Leviathannal, és az ő bendőjében
lakozó kiszolgáló-bélféreg élősdijével, a Cora megamarket kerékpárosztályának
főeladójával. Pax vobiscum (béke veletek), tezsvéreim!
- // -
Miért kapok viszketőrohamot, ha véletlenül meghallom
a Kisnyál és a Torz együttest valami szerencsétlen rádióadón
avagy
Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós
bringát vásárolni
2. rész
___ Másnap reggel 6kor(!) felkerekedek, kihúzok a Prosztolányira
a 72es buszhoz, richtig máshonnan indul mint ahogy gondoltam, nyikorogva
gurul a csuklós ki a városból, rákanyarodik a sztrádára, hát a jóöreg
szovjet seggfej, a zászlólengető Osztyapenkó parlamenter szobra helyén
egy hatméteres felfújt gumi empájersztétszbilding fogad, kicsit összelappadva,
mint egy guminő 6 menet után, csak a szopólyuk hiányzott a kétszázadik
emeletről, amin nem lehet csodálkozni, a látomány fallikus jelképe miatt
a luk nem illett volna oda. Érdekes rendszerváltás, mindenesetre. Brávó.
A vágóhídra hajtott barom bronzemlékműve helyén egy megroggyant óriáskoton.
Lehet, hogy ez a fejlődés. Tehet róla valaki?
___Békésen ücsörgök a buszon, előttem egy pihés tarkójú szőke bombázó,
a fülén volkmendugók, hát nem a Kisnyál és a Torz hányadékízű nyafizása
hallatszik ki a jobb sorsra érdemes cicamica bevisszhangosított buksijából?!
Azért sem hagyom a szép reggelemet ilyen hamar elrontani, védekező elmélkedésbe
kezdek arról, hogy említett szarospöcsűeket hogy benyalta a Jancsójancsi
és ultrasznobber pöffeszkedő köre, a vén tahót, a szottyosvalagú, öntelt
és üresfejű Hernádit már meg se kéne említeni, magasra tartott orral
menetel a saját telifingott bugyra felé, a pofáján az önmaguktól megdicsőültek
ótvaros kifejezése, ezek már rég csak a saját trágyakupacukat ünneplik
és ugrálják körül. Minek kellett egy viszonylagosan értékes életműbe
ilyen csúnyán belerondítani, he? "Önimádat, baltával szétcsapom
a pofádat" - dúdolgatom magamban, és kipillantok a buszablakon.
Apám, csodálatos ez a kibaszott fejlődés! Tekerednek az utak erre-arra
mint az óriáskígyó, mindenhol hatalmas téglalapok, hipermarketek sora
a sztráda mentén, nagyon felgyütt az infrastruktúra míg én tíz-tizenöt
évet vidáman áthernyózgattam. Azelőtt itt csak egy-két pálpusztaisajt-reklámtábla
árválkodott az út mellett, a ti Rákositok is ezt zabálja felirattal,
mostmeg? szebbnél szebb mosópor-hirdetések követik egymást.
A nő feláll, odamegy a buszajtóhoz, jelez. Nagyon jó segge van neki.
Eljátszok a gondolattal, igazodik-e a trendhez, brotválja-é a muffját?
És még hol vagyok úticélomtól, a Kora megamarket elátkozott bicikliosztályától!
Barcs Miklós 2000.
- // -
