vissza

 

 

Miért örökbecsű együttes a Butthole Surfers (Segglyuk Szörfösök),
avagy
Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós bringát vásárolni




1. rész

___Munkatársam, egy kedves, tündéri mackó, akiről persze csak fél évvelkésőbb derült ki, hogy egy sunyi, gerinctelen csótány, a minap súlyát meghazudtoló rendőrkanyarral farolt be az iroda elé, lepattant a vadonatúj bringa nyergébol, és boldog mosollyal kezdte ecsetelni, hogy ez a guruló csoda mindössze 7 rugóba került a Korában.
___A gépen a küllőket kivéve - apró túlzással - minden műanyagból volt! Estére letört róla a bal pedál és elferdült a nejlonkormány. A szelíd mackó lélekben fegyverkezni kezdett! Egyszerhasználatos bicikli! Hatalmas teljesítménye a szuperiparnak! Holnap vehetsz egy újat, ez megy a szeméttelepre, pörög a számláló, gyorsul a fejlődés. Tiszta 60-as évek Japán, banyeg! 1 autó 3 év! Erről eszembe jutnak régi kedvenceim, a brutálkábszeres-anarchista Butthole Surfers együttes, akik a hasonló fogyasztógyalázó atrocitásokat megunva - a nyócvanas évek elején - kiköltöztek a Mojave sivatagba (az Egybesült Állatokba' vót ez persze), a hippikhez viszonyítva egy 15össel megkésve zenészkommunát alakítottak, marokszámra zabálták a lecsót (LSD), vidáman ontották a jobbnál jobb lemezeket, sőt az öreg Európában mint elektronikus-kísérleti posztpankok rendesen fel is népszerűsödtek, mehettek világturnéra, így jutottak el a hollandiabéli Hága városka Trójai Faló nevű - azóta megszűnt - koncertklubjába, ahol viszont a disszidens haverom szakácskodott az együtteseknek, saját komponálású hamiskínai kajákat kotyvasztott nekik, mert arrafelé szokás a vendégfellépő együtteseket minden jóval, zabával, szállodával, anyaggal ellátni, ugyebár, szóval a haverom mesélte, hogy ez a Segglyuk Szörfös brigádi rosszi úgy betámasztott koncert előtt-közben-után - kétpofára lőtték a jófajta a'dami hernyót, kilóméternyi kokócsíkokat porszívóztak fel, a belga sör meg a csapból ömlött - hogy éjjel felgyújtották a szállodaszoba függönyét a nagy bulizás közben, mondhatnád, nagy dolog, de a barom Árpi, mikor Londonyba' vót kaparós-sorsjegyet programozni, az is elszunyókált, pedig csak istenesen bebaszott, és egy égő dekkel felperzselte a lakosztályát, aztán a cég fizetett, zsíros haszon lehetett a büdösön, ha így is megérte.
___A jó munkatárs, a délután még vidám biciklis mackó elárulta nekem, hogy akciós Scwinn-Csepeleket visznek a Korába, 14,5 rugójért mindössze, nekem meg mivel a téli hasamat le akartam tekerni, különben is, az előző bringámat az ősszel ellopták, köllött egy drótszamár, na! Beindultam az infóra, modern naiv stílusban azt hittem, ilyen egyszerű a dolog, kihúzol Törökbálinton is túl a halál faszára, és hipp-hopp tizenháromöté tijéd a csodabicaj. Lónak a hettje, ahogy alkalmi példaképeim, a Segglyuk Szörfösök mondták volna! Ezen a ponton kezdődik kálvária-járásom és donkihótei harcom a kolosszussal, az Leviathannal, és az ő bendőjében lakozó kiszolgáló-bélféreg élősdijével, a Cora megamarket kerékpárosztályának főeladójával. Pax vobiscum (béke veletek), tezsvéreim!


- // -


Miért kapok viszketőrohamot, ha véletlenül meghallom a Kisnyál és a Torz együttest valami szerencsétlen rádióadón
avagy
Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós bringát vásárolni



2. rész


___ Másnap reggel 6kor(!) felkerekedek, kihúzok a Prosztolányira a 72es buszhoz, richtig máshonnan indul mint ahogy gondoltam, nyikorogva gurul a csuklós ki a városból, rákanyarodik a sztrádára, hát a jóöreg szovjet seggfej, a zászlólengető Osztyapenkó parlamenter szobra helyén egy hatméteres felfújt gumi empájersztétszbilding fogad, kicsit összelappadva, mint egy guminő 6 menet után, csak a szopólyuk hiányzott a kétszázadik emeletről, amin nem lehet csodálkozni, a látomány fallikus jelképe miatt a luk nem illett volna oda. Érdekes rendszerváltás, mindenesetre. Brávó. A vágóhídra hajtott barom bronzemlékműve helyén egy megroggyant óriáskoton. Lehet, hogy ez a fejlődés. Tehet róla valaki?
___Békésen ücsörgök a buszon, előttem egy pihés tarkójú szőke bombázó, a fülén volkmendugók, hát nem a Kisnyál és a Torz hányadékízű nyafizása hallatszik ki a jobb sorsra érdemes cicamica bevisszhangosított buksijából?! Azért sem hagyom a szép reggelemet ilyen hamar elrontani, védekező elmélkedésbe kezdek arról, hogy említett szarospöcsűeket hogy benyalta a Jancsójancsi és ultrasznobber pöffeszkedő köre, a vén tahót, a szottyosvalagú, öntelt és üresfejű Hernádit már meg se kéne említeni, magasra tartott orral menetel a saját telifingott bugyra felé, a pofáján az önmaguktól megdicsőültek ótvaros kifejezése, ezek már rég csak a saját trágyakupacukat ünneplik és ugrálják körül. Minek kellett egy viszonylagosan értékes életműbe ilyen csúnyán belerondítani, he? "Önimádat, baltával szétcsapom a pofádat" - dúdolgatom magamban, és kipillantok a buszablakon. Apám, csodálatos ez a kibaszott fejlődés! Tekerednek az utak erre-arra mint az óriáskígyó, mindenhol hatalmas téglalapok, hipermarketek sora a sztráda mentén, nagyon felgyütt az infrastruktúra míg én tíz-tizenöt évet vidáman áthernyózgattam. Azelőtt itt csak egy-két pálpusztaisajt-reklámtábla árválkodott az út mellett, a ti Rákositok is ezt zabálja felirattal, mostmeg? szebbnél szebb mosópor-hirdetések követik egymást.
A nő feláll, odamegy a buszajtóhoz, jelez. Nagyon jó segge van neki. Eljátszok a gondolattal, igazodik-e a trendhez, brotválja-é a muffját? És még hol vagyok úticélomtól, a Kora megamarket elátkozott bicikliosztályától!

Barcs Miklós 2000.

- // -




pelenkafétis!

vissza