Szálasi és Rákosi, kelet és nyugat két szörnyű bábuja

Diktátort dugni jaj de jó,
segít ebben a télapó!

____Hej, Rákosi, hej, Szálasi, ti porhanyós seggű, cuppintós szájú pici bábdiktátorocskák! Öcsibéla! Dictatort egyetlen de kegyetlen módon tudsz feldolgozni:
ha leszopatod - vagy seggbegyalázod, ami egy és ugyanaz. Teszemazt ráriccentesz a hitlerbajuszra, avagy belekakilsz sztálinbácsi roskatag szinténbajszos papulájába!
Hihihi! Könnyű a múlt távolába dictatort gyalázni, mondhatná a sajnos mindig kéznél levő ügyeletes szkinhed. De. Muszáj a követelődző képzeletnek megadni,
ami alanyi jogon jár neki.
____Öreg zsidó Rákosi pici kopasz fejét a csak reá jellemző csótányos megalkuval játékosan hajlítja a történelem gonoszul meredő farkára. Közben halkat böffint.
Szálasi, ez a tiroligatyás bélféreg, valami kiképzőhadnagyocska alsóbélatelepről, megadóan rottyint egyet, ahogy a huszadik századi história berakja néki a lócsontot.
Katasztrófa? Akasztófa. Ez a két szarevő egykoron élet és halál ura volt! Hogyan süllyedhetett idáig nemzetünk? A körülmények milyen aljas játéka nyomán
alakulhatott ki az a helyzet,ami ezeket a paksimogyorókat a hatalom csúcsára vetette? Szálasit Budapesten felakasztották, Rákosi Taskentben esett áldozatul
giccshamutartót dobáló mongol feleségének. Mondhatnánk, így jár minden gonosz dictator, de a helyzet, mint mindig, most is bonyolultabb.
____A múlt évezred rengeteg furcsa egzisztenciát dobott a felszínre. Próza LukSzemBurgerra, a tavalyi század elején szitává lőtt szocdem asszonykára esküszöm,
hogy nem vagyok homoszekszuális beállítottságú. Csak azért erőltetem ezt a dictatorszopatást-seggbekúrást, hogy minné' jobban legyalázzam emléküket, és mindenkit
elriasszak attól hogy ilyen szándékkal jöjjön e világra. Ha ezzel az indíttatással érkezik, tudja meg előre, mi várhat reá. Jön a Télapó, és lángszórójával jól megszopatja.
____Így aranykád, úgy platinakaróra, politikus, ha lopsz, felcsücsülsz a karóra! Nem azért adtam le ellened a voksomat, hogy aztán a világot zsebre vágjad, csótány!
Érkezik ám három-négy motorfűrészes rém a túlvilágról, maga Télapó küldi őket, hogy a kibaszott álmaidban rendet vágjanak! Na, jóccakát, mocsok!
Holnap innen folytatjuk.

Feszes és kegyetlen próza, amit ez a Herr Barcs ír. Szerencséje, hogy nem az én koromban élt. A Gestapo talán meg tudta volna törni mérhetetlen életerejét.
(Adolf Hitler, Völkischer Beobachter 1940)

Nem szeretem, ha bármely korban tiszteletlenül arról ír valaki, hogyan fingottam szét Joszif Visszérionovicstól kapott kaukázusi fogolybőr fotelomat.
Ez magánügy, mindazonáltal elismerem bírálóm tehetségét, bár nem marxista alapokról indul. A büdös tarkómra tett megjegyzéseit viszont kíkérem
magamnak!
(Rákosi Mátyás, Szabad Nép 1951)

Hogy jön ahhoz egy madzsar pernahajder, hogy amfetamin-kúrámat és ebből fakadó temperamentumos mimikámat bírálgassa?!
(Benito Mussolini, Avanti Fascisti 1932)

Na, csak kerülj a karmaim közé, nagypofájú rokksztár! Csekás pribékjeim majd jól letépkedik a körmeidet, amiért elárultad hű olvasóidnak titkos
vodka-vörösbor-receptem keverési arányait! Különben is, hogy jössz te ahhoz, hogy lélektanilag beleláss gondosan cinkelt kártyalapjaimba?
Végbélsérvemet, tudd meg, igenis Hitler okozta vigyázatlanságával bivalybasznádi titkos találkozónkon, pedig nem egy nagy bicskás, nekem elhiheted!
(Joszif Visszárionovics Sztálin, Komszomolszkaja Pravda 1950)

Rendben, jelentéktelen porbafingó bábdiktátorocska vagyok, elismerem, megérdemlem a kötelet, de hogy ezt ilyen nyíltan a pofámba vágja valaki...?!
Ez a síron túl is felháborít!
(Szálasi Ferenc, Kitartás 1944)