Gemenci háromszög ---- erdei ballada ---- írói forgatókönyv
írta: Barcs Miklós




1.jelenet - bevezetõ képsorok a helyszínrõl, a Duna, parti erdők -

A Duna...felvételek a folyóról, a falukról, hajnali köd gomolyog a vizek, a házak fölött, lassú, borongós képek. (közben a fõcím, zöld betûk) A folyam menti nagy erdõség. Partmenti füzesek, vízbe hajló nagy fák, titokzatosság, csend, nem természetfilm-felfogásban. Fokozatos mélyebbre-hatolás (zenével támogatott képek segítségével) a "köznapi" természetbe.(pl. a hajóról a naplemente, a Dunabogdányban felvett parti erdõ - a vízáramlás visszafelé, gemenci felvételek.) A következõ jelenetet kezdõ erdõszéli rét.


2. jelenet - vadászat a szigeten -

Az elõtérben rét, a háttérben erdõ, kb.2/3-1/3 arányban a képmezõn. A kamera rögzítve áll. Jobboldalról (mivel hátrafelé megyünk az idõben) lassan bejön a képbe a lovas kocsi, rajta a vadász és a kocsis. Szintetikus erdei zene. Lovak, kocsis, vadász egysége. A túlsó ló fújtató orrlyukáról a két ló fejére megy át a kamera.(itt már balról látjuk a lovakat) A kocsis feszült arca látszik (indulatok által vezérelt 25 éves ember vonásai), a kocsihajtásra koncentrál. A vadász (kis Jávor-bajusz, ravasz és gyanakvóan összehúzott, mindent észrevevõ szemek, 75 éves elöregedett donhuan) terpeszkedik a hátsó ülésen, elõtérben életlenül a kocsis jobb válla, törzse és fejének egy része a képben. Berek lába közé támasztva puska, szeme ide-oda jár az erdõben. Meglát valamit, lehelve szól elõre: - Szzzzzzz Jani! - A kocsis gyakorlott kézzel megállítja a lovakat. Csend, erdei hangokból szõtt zajzene, halkan roppanó ágak, váltakozva a fák között suhanó szarvasok, a vadász és egy szarvas szeme, feláll az öreg a fogatban, megint a fák törzsei látszanak, vállához emeli a távcsöves puskát, céloz, felhúzza a fegyvert és a lövés pillanatában a lovak épphogy érezhetõen megrántják a kocsit. A puska elsül, a lövés mellé talál. Fehérrel vége a jelenetnek.


3/a. jelenet - eközben a vadászháznál, istálló, udvar -

Margit az istállóban tehenet fej.(45 éves, testes asszony) A tejsugár ritmikus hangja hallatszik a fehér zománcvödörbõl. A kamera a vödörrõl indít, tiszta fehér képbõl és a tehén bal hátsó felétõl távolodik. Margit kövér háta, a feje és a tőgyet fejő keze látszik. Fejés közben alig hallhatóan dúdolja-énekli a tejsugár ritmusára:
- Ott árulják a jó tejet / fekve fejik a tehenet... -
eközben a kamera kézre-tõgyre vált. Az arca még nem látszik. Békés istállóhangulat.


3/b. jelenet - a fogat megérkezik, istálló, udvar -

A helyszín még mindig az istálló, az udvarról szekérzörgés, ordítozás hallatszik. Az istállóban kialakult harmóniát az udvari káosz váltja fel. A fogat az udvar közepén áll, Berek és Jani az elhibázott lövésen veszekszik, Jani a lovakat rángatja a kötõfékjüknél fogva, fapapuccsal veri az orrukat és szitkozódik:
- A picike úristenedet te! rángatsz-e még!? - (tá-ti-ti-tá hangsúllyal)
Disznók, tyúkok szaladgálnak a háttérben, általános a felfordulás. Berek (ordít):
- Hát meg se tudod tartani a büdös lovaidat!? Há' millyen kocsis vagy te? -
Jani (halkabban visszakiabál):
- Maga meg hol szerezte ezeket a cirkuszi lovakat, idomíccsa vissza õket a rendesbe, ha tudja! -
B.: - Nem én szereztem, Jani! tudod hogy nem én! mindenki ilyent kapott a vadgazdaságba' ! Arra hogy ne ráncsák a kocsit, nem tudod megtanittani üket, há' milyen kocsis vagy, te baromállat?! - (halkan kezdi újra, beszéd közben jön rá, hogy minek magyarázkodik, hiszen õ a fõnök, a hangja folyamatosan emelkedik, kötekedõ üvöltésbe csap át, öreg szarvasbika a fiatalhoz. Jani lapít, nem szól vissza, de megjegyezte magának a lehordást. Indulatos pillantás, lopva. A vadászné abbahagyja a fejést és hátra néz a nyitott istállóajtó felé. (Enyhén kifejezéstelen, kissé merev tekintet.)
Margit (magában):
- Mi van má' ? Megint veszekednek. -
a kép sárga szalmaszínbe tûnik át, a következõ jelenet hidegebb õszi napfénysárgából indít.


4. jelenet - reggel a vadászháznál -

Hajnalodik. A vadászház ablaka kinyílik, kövér, 40 körüli borzas asszony hajol ki rajta. A Margit. Csipkés fehér hálóingben van, tekintélyes méretû mellei vidáman bólintanak jóreggelt az udvarra.
- Jani! - kiabál álmosan. - Behajtottad mán a teheneket? Mingyá' fejnöm kell! Megdaráltad a kukoricát? Megetetted a disznókat? Attá' a csirkéknek? - (nem igazi számonkérés, inkább évõdés, alig észrevehetõ hangsúllyal)
- Nénémasszony - szól a Jancsi, eltérül-fordul a kukoricagórétól, felpillant a csábos vadásznéra.
- Nem sok ez má' korán reggel egy ilyen tüdõre nekem? - Rögvest beszólok az uramnak! - A házból horkolás hallatszik. Reggeli békesség, napfényes zöld áttûnés.


5. jelenet - Berek ballag az erdõben -

Berek szokásos ellenõrzõ körútját végzi, puskával a vállán. Idegen be nem teheti a lábát a rezervátumba, és egy vadásznak mindenrõl tudnia kell a területén. Ennek meg kell látszania a járásán, a mozdulatain. De lassacskán feloldódnak és elpárolognak belõle a lelkét felzaklató indulatok, a szereppányva meglazul, Berek lassan eggyé válik az erdõvel. Az õ szemével látja a kamera az õszi erdõt, a sárga lombon átszûrõdõ napfényt, a fény és árnyék játékát. (Itt erdei zajból szûrt zene, a környezet felel a lelkiállapotra.)


6. jelenet - Jani és Margit kettõse a vadászház lépcsõjén -

(ritkán néznek egymásra, inkább halkan maguk elé beszélnek, mintha egyszerre a másikkal és önmagukkal is társalognának)
Margit ül a vadászház lépcsõjén, és krumplit pucol. Szoknyája szolidan felcsúszva, kivillan a térde fölött hurkává sodort barna harisnya...a Jani veszte. Margit alatt két lépcsõfokkal ül Jani, lopva gyönyörködik a vadásznéban, csendesen beszélgetnek. Jani tréfásan:
- Hogy gondolja nénémasszony, hát fog-e máma a Pista bá' rabsicot? -
Margit pucolja a krumplit, halkan, bizalmas hangon válaszol:
- Ugyan nem talál az ilyenkor hétközbe' még turistát se. Nincs mirajtunk kivül senki az egész szigeten.(csak kimondta, a következõ mondattal gyorsan terel, amivel ravaszul feldühíti az indulatos természetû Janit.) Még a bajai motorcsónakos röndérek is csak hétvégin akcióznak. -
- Csak jöjjenek megint errefelé, most elkapjuk a grabancukat, ad nekik a Pista bá( , géppisztollyal lövöldözni a vaddisznót! - szól harciasan Jani. Margit csillapítóan:
- Hanem hallod-e, te Jani! Láttalak ám a múlt vasárnap, nagyon sürgölõdtél a Joli szoknyája körül. Még a templomból kijövet is magad elé erisztetted! -
Jani csillapodik is, kicsit szégyenkezve felel:
- Nénémasszony, ne fárasszon, aprók nekem azok a libák a faluban. A bor is annál jobb, minél régebbi. -
Jelentõségteljesen Margitra pillant, a menyecske zavarában rákiált a legközelebbi háziállatra (disznóra):
- Hüccs te büdös! Nem mész onnan! - (malac röffent, odébbfut)


7. jelenet - este a vadászháznál, udvar, istálló, konyha -

Alkonyodik, Jani beköti a lovakat az istállóba, szuszogás, a lovak párálló háta, esti csend, nyugalom. Berek és Margit a konyhában beszélgetnek. Pista bá( Csanádon bekerített egy menyecskét. - Te Berek, hát már a Dunán át is azt kell hallanom, hogy megszorítottad a Rózsit?! Nem tudsz féket rakni a ronda természetedre? - mondja Margit.
- Asszony, (a hangsúly a hátsó szótagon, felemelve) csönd legyen, azt mondjad, mit fõztél vacsorára. - szól Berek.
- Mit, mit, Pistám, hát finom szarvaspörköltet nokellivel ( a kedvencedet, te disznó!). -
Tesz-vesz Margit a konyhában, rotyogó pörkölt közelrõl, konyhai képek. Egyszer csak gondol egyet, azt mondja az urának:
- Te, Berek, hívjad már be vacsorára azt az árva kocsisgyereket. Egész nap lót-fut, gürcöl neked, te meg csak folyton szapulod...- majd az ura kapzsiságára számítva:
- Szóltál neki egyszer is, hogy itt van ez a tányér pörkölt, ne, egyél büdös? -
(fontos a párbeszéd ritmusa és a mondatok közötti szünetek, ráérõsen csordogál a társalgás)
- Van annak a gazdaságtól rendes fizetése, tud az venni magának, ha megéhezik... Ott az a rengeteg állat az udvarban, mi kukorica, széna, zab kell annak csak egy hétre számolva? Még a tetves kocsist is én etessem? - odapillant az asszonyra, azt gondolja, hogy ha ebben az apróságban enged neki, máskor keményíthet.
- Na, bassza kutya, híjad be vacsorálni! - egyezik bele. Margit tovább tevékenykedik, majd kinyitja a konyhaajtót, és kikiabál a sötétbe:
- Janííí! Janííí! -
Berek az asztalnál ülve összerezzen az éles hang hallatán. Kisvártatva kopognak, a vadász kikiált:
- Bújj be! - és belép Jani. A fején szürke mûszõrme usánka (gyorsan lekapja),bekecset, kék munkásnadrágot, gumicsizmát visel.
- Megtörölted a csimmádat?! - tréfálkozik Berek - Be ne sarazz ide! Margit nénéd egész nap csak takarit. Ragyog is minden, igaz-e bogárkám? - nyalint egyet az asszony felé. A vadászné hátra- fordul a tûzhelytõl:
- Mindjárt kész a vacsora, Pittám, töcs egy kis étvágycsinálót mindenkinek, hogy jobban csússzon az a pörkölt! -
- Eriggyé( Janikám, ott van a kisüsti a kredencben a polcon. - A Jancsi feláll, a szokatlan helyzettõl elfogódottan odamegy a kredenchez, kiveszi a pálinkát és leteszi az asztalra.
- Na itt van, Pista bá(! - Berek hátranyúl az üvegért, kihúzza a dugóját, és leteszi az asztalra. Margit elõvesz három stampedlit, tölt. Szó nélkül bedöntik, halkan krákognak. Azután esznek, kanalaznak csöndben, hármasban. Koccanások, evészajok, konyhaképek.


8. jelenet - a TV elõtt -

A kanapén középen Berek, jobbján Margit, balján Jani, a kamera szembõl, a TV tetejérõl. Kékes fényben ázva bámulják a (fekete-fehér) képernyõt. Vers mindenkinek. (hang-kép-szignál) Alfred Jarry: Keringõ c. versét (ford.: Weöres S.) szavalja el egy versmondó. A filmben a vers hosszúsága miatt csak részletek láthatóak-hallhatóak. Miközben a vers megy, egy-egy pillanatra látszik a szereplõk arca, elõször unalom, orrpiszkálás, a vers végére a közömbösségen átütõ lanyha figyelem.
- Micsoda baromság! - ásít egy nagyot Berek - Nézzed csak meg a mûsort, Margitkám, hátha lesz még valami érdekes ezután! -
- Pista bá(, nehogy tévézzünk már, hoztam a nénéméktõl egy kis kóstolót a tavalyi vörösbõl egy flakonnal. - szól Jani.
- Na, ha hoztál, akkor igyunk is valamit, ne csak hiába teljen el a nap - így Berek.


9. jelenet - a konyhában -

Az asztal sarkánál ül Berek és Jani (mint a próbafelv. Majorosnál), iszogatnak. Az ivás fázisai, groteszk mimika, elhúzott, részeg képek, 2-3 percnél nem hosszabbak, a megfontolt fogyasztás színlelésétõl a nyílt vedelésig. Folyamatos beszéd nincs, csak részeg indulatszavak. Jani fiatal szervezete tovább bírja, Berek a széken hátradõlve, kalapjával az arcán elhortyint.


1O. jelenet - Margit és Jani kettõse, istálló -

Jani a lovakat eteti, Margit nézi, beszélgetnek. A kocsis szénavillázás közben így udvarol a vadásznénak:
- Nekem ne hazudják közösen azt az oroszok meg az amerikaiak, hogy fenn voltak a holdon! Ezt direkt nekem találták ki, de én akkor se hiszem, ha egy hétig bemondják a rádióba. - Margitnak tetszik a felindult beszéd, lelkendezik:
- Ugy ugy, jól is mondja Jancsikám! Ugy is van! Ugy is van! - szerelmes pillantást vet Janira, (itt a szem fontos) aki viszonzásul bevonja a szénába.
- Gyüjjék csak, Margitkám, gyüjjön csak ide! - így a Jani.
- Nem lehet, ne tedd esztet Jani... - szabódik Margit, de megy. Jani állva hágja a vadásznét, aki a szénában fekszik a hátán. (A kamera a harisnyahurkáról indul, egész képre érkezik.) Rövid kép, feszült zene (zablalánc-csörgésbõl, szalmazizegésbõl, istálló-hangokból a villanykörte zúgásába megy át). Az istállóban félhomály van, 25-ös izzó világít, a jelenet végén a kamera ráközelít, a körte kipukkad. Feketébõl indul a következõ jelenet.


11. jelenet - 2. reggeli jelenet, hálószoba -

Berek alvó arcáról indul a kamera, vekkeróra-ketyegéses ébredés, mellette üres az ágy, Margit már a konyhában tesz-vesz. Valami homályosan rémlik a vadásznak a tegnap estérõl, "megszimatolja", hogy nincs minden rendben. Margit bejön a hálószobába, a másnapos Bereket ápolja, nem korholja, bûn- tudatosan sürög-forog körülötte, borogatást rak a homlokára. A nagy vadász az ágy szélén ül, és nyöszörög.
- Sebaj, Pittám, csinálok én neked délire egy jó kis kocsonnyát...attól meggyógyulsz. - így Margit, és visszamegy a konyhába. A vadász fejérõl közeli, megviselt, piros, másnapos arc. Halkan mormog maga elé, Jáger-kezeslábasban.
- A büdös Jani bora...mit csináltak ezek, mikor lealudtam...? - (közelkép a vérágas szemeirõl és a homlokáról, a kamera alá néz)


12. jelenet - Jani részegen fetreng szerelmi bánatában a kertek alatt -

A kocsis ül egy fa tövében, üveg pálinka a kezében, a tegnapi eseményeken töri a fejét, közben halkan énekelget az õszi napsütésben.
- A buszvezetõnek / vörös a macája
elöl áll a buszban / rézdrót a bukszája...-
Maga elé mered, mint az elõzõ jelenetben Berek, de az egész (ülõ) alak látszik a képen. Pirosba áttûnés, a halászlé színében folytatódik a köv. jelenet.


13. jelenet - halászléfõzés -

Rotyogó halászlérõl indul, Berek készíti nagy szakértelemmel a vadászház udvarán. A kondér alatti tûz látványa. Passzív képek, kevés történés, itt fordul át a sztori a második (utolsó) szakaszba. Fõzés - elmélkedés. A kocsis jön az istálló felõl, beleszimatol a levegõbe, tûnne el a szobája felé, ki a vadász látószögébõl.
- Kettõt jobbra, egyet balra, ugye, Jani, mint a huszároknál! - szól oda Berek.
- Mirõl beszél, Pista bá' ? - kérdez vissza bûntudatosan Jani.
- Azt te tudod a legjobban... - mondja halkan Berek, és rakja a fát a bogrács alá. A konyhában a vadász és a felesége némán kanalazzák a hallevest, a kocsis a szobájában a térdére rakott tányérból eszik, kézbõl töri hozzá a kenyeret. Berek beszól az ajtón:
- Na fogjál be, Janikám! -


14. jelenet - fogat az erdõben II. -

Megy a lovas kocsi az erdõben, a kép a film elejére emlékeztet. Berek ül a hátsó ülésen, kezében a puska, halkan - látszólag mellékesen - odaszól a kocsisnak az elsõ ülésre:
- Hát elkaptad a Margitot, Jani. - Nem kérdés, nem dühös számonkérés, fenyegetõen nyugodt megállapítás. A kocsis a nyakát behúzva ül a bakon, füleli, hogy a vadász felhúzza-e a puskát, válaszolni nem mer, meredten figyeli a lovak háta fölött az utat. A vadász arcából kegyetlen héjatekintet száll a kocsis tarkójára, felhúzza a puskáját, (itt a szünetek hossza fontos) és elsüti a levegõbe. A lovak megiramodnak, a fogat kiszalad a képbõl. A lövés visszhangzik az erdõ felett.


15. jelenet - asszonyverés a hálószobában -

Berek beszorította Margitot a hálószobába.
- Margit, te kurva, hol van a te helyed?!...hát hol a te helyed... - ezt ismételgeti tanácstalanul, és üti Margitot, tángálja, ahol csak éri. Az szótlan daccal tûri, - ezen túl kell esni, gondolja. Aztán Berek leteperi az asszonyt az ágyra és "megerõszakolja", a kényszer átcsúszik egy kétségbeesett búcsú- kefélésbe.


16. jelenet - a túlparti csárdában -

Berek vadász és Jani kocsis dorbézolnak a csárdában, a többi asztalnál elszórtan üldögélnek, egy cigányzenekar húzza.(egyedül ülõ és ketten-hárman beszélgetõ emberek a szomszéd asztaloknál, aztán Berek és Jani asztala látszik) Fõnök és beosztott keményen huzakodnak, a tét az asszony a vízen túl. Egymással szemben ülnek, bort isznak, szidják, hibáztatják egymást, dalversenyt rendeznek. Berek kezdi:
- téjeszelnök ha bemegy a kocsmába /
harminc felest belegyaláz magába /
elalszik az olajkályha tetejin /
megolvad a mübürkalap a fejin...-
Jani folytatja:
- salabakter ha bemegy a kocsmába /
harminc felest belegyaláz magába /
elalszik a vasuti sin tetejin /
átsuhan a dizelmozdony a fejin...-
(a szereplõk egyenesen a kamerába énekelnek)
A dalverseny után verekedésre készülnek, a többiek szétválasztják õket. A cigányzenekar rázendít egy békéltetõ számra, (Bögre bögre zsíros bögre(. A prímás a fülükbe húzza, együtt (hamisan) éneklik:

- Bögre bögre zsíros bögre / a hasam nincs rég megtöltve
Feleségem csinálj egy kis nokedlit
Bögre bögre zsíros bögre / addig nem ülsz te a szögre
Amíg nem fõzöl nékem egy fazéknyit...-
A kocsmából áttûnik a kép a vadászház hálószobájába.


17. jelenet - a vadászné a hálószobában -

A szigeten az asszony választ, Berek, az öregember dunnáját dühödten porolja, ezalatt a kocsis kamrájában a szerszámok ugyanarra a ritmusra lassan eldõlnek.


18. jelenet - a kamrában -

A kocsis és a vadászné egymás kezét fogva szótlanul ülnek az ágy szélén. Az ajtó nyitva, kinn a sötétségben zuhog az esõ. A részeg és elszánt Jani kiröffint Margit elé egy papírszázast, amin jól látszik a babáját magához szorító, a viharon átszáguldó kocsis - felhívás a szökésre. Felállnak és kimennek az ajtón.


19. jelenet - a szöktetés -

Jani rabolja Margitot lovas kocsin az esõs, villámfényes éjszakai erdõn át. (lehetõség szerint a régi papírszázason látható kép nyomán)


20. jelenet - magány -

Berek erejét vesztve, megöregedve, magábaroskadva ül az ágyon az üres vadászház félhomályos hálószobájában, a fejét tenyerébe hajtva.




Vége