vissza
FLASH-zárókoncertek a Popsi-szigeten
___Direkt kerülni akarom a nagy szavak használatát, barom, de az európai
méretűre dagadt nyári óriásröfögés utolsó fellépő zenekarának lenni több
éven keresztül, hát az állat volt. Az utolsó jól bassza be az ajtót maga
után! - volt évekig a Flash zenekar jelmondata, amíg a nagyhatalmú Kongó-Müller
le nem nyúlta a zárókoncert-jogot, együttese lappadó népszerűségét menteni
akarván. Nem ezen múlik. Egyébként is azt beszélik, akkora verdája van
a büdösnek, ha beszáll a Jászain, el se kell indulnia, már szállhat is
ki belőle a Blahán. Milliomoskám rokkert játszik, ismerjük, nem érdekes.
Az első szigetzáró Flash-koncert még nem a szarszínű óriássátorban zajlott,
a szabad ég alatt lehetett szabadon gyalázni bárkit, aki kiérdemelte.
(Bár gyalázkodni manapság is lehet, de mégis rosszabbul esik a kurvanyázás
egy sátor alatt.) Egy-egy kedvenc
szitokszó, játszi káromkodás az elektronika áldásainak köszönhetően szelíden
végighullámzott a parti vízen, átgörgött az óbudai lakótelepen, fel egészen
a Hármashatárhegyig, és teszemazt úgy megijesztette a hajnali félálmában
bóbiskolva huggyozó kerületi polgármestert, hogy az rémületében Z(orro)
alakban mellévizelt a csészének és reflexből rendőrért kiáltott.
___Még csillagos volt az égboltozat, mikor talpig beszpídezett csapatom
élén
felszökkentem a színpadra, szilajon rázendítettünk nyitószámunkra, Egyhetes
áru már állott, te állat, a flesskedvelők köménymagja a színpad előtt,
a barom Vécsi elkezte
a szövegeket visszaordítani a pofámba, mint egy nekivadult kontrollhangfal,
különösen erre az alkalomra költött alkalmi kétsorosom tetszett neki,
miszerint: Kongó-Müller nagyot kaszá't, leszopta a saját faszát! Fergeteges
hangulat keletkezett, mindenki vad vedelésbe
fogott, a bokrok alól álmos poszthippik vánszorogtak elő, a hálózsákjukat
és a nőjüket maguk után vonszolva, Mijez, mijez? motyogták, és gyorsan
rendeltek másfél deci unikumot, hogy le ne maradjanak. A második szám
egybol a Kúrom a nőt, csöng a telefon, vidáman üvölti velem mindenki,
száll a por és folyik a bor. A színpad előtt megvadult pankok pogócskáznak,
hátrébb mosolygós, nevető arcok, sugárzik róluk a nívós és kultúrált
szórakozás
önfeledt öröme. Megtelik a nézőtér. A tudatom a kétorrlyukba tömött szpíd
és a rávedelt pár liter fajbor hatására együtt hasad a hajnallal, egyszóval
itt a kék virradat, egy amerikai kémműhold kerül a Flash által a kozmosz
felé kibocsájtott energia sugarába, csodálkozva káromkodik egyet, megpördül,
és meteoritként fénycsíkot húzva belezuhan a légkörbe. Gyalázzuk lefelé
a húzós számokat, istent-embert nem kímélve, Hé drogárus, Idomított ember,
Imádkozó suska, Képviselő funky, egyszerre csak a talpam alatt megemelkedik
az egész szeméttel derékig teliszórt kibaszott Sziget, felszáll, egészen
ki a légkör fölé, mint egy szájbalökött ufó, aztán fénysebességre kapcsol
és komótosan elhúz az Androméda galaxis irányába, az örökkévalóságba.
Dr. Flash__________
vissza
|