vissza

FLASH-zárókoncertek a Popsi-szigeten

 

___Direkt kerülni akarom a nagy szavak használatát, barom, de az európai méretűre dagadt nyári óriásröfögés utolsó fellépő zenekarának lenni több éven keresztül, hát az állat volt. Az utolsó jól bassza be az ajtót maga után! - volt évekig a Flash zenekar jelmondata, amíg a nagyhatalmú Kongó-Müller le nem nyúlta a zárókoncert-jogot, együttese lappadó népszerűségét menteni akarván. Nem ezen múlik. Egyébként is azt beszélik, akkora verdája van a büdösnek, ha beszáll a Jászain, el se kell indulnia, már szállhat is ki belőle a Blahán. Milliomoskám rokkert játszik, ismerjük, nem érdekes.
Az első szigetzáró Flash-koncert még nem a szarszínű óriássátorban zajlott, a szabad ég alatt lehetett szabadon gyalázni bárkit, aki kiérdemelte. (Bár gyalázkodni manapság is lehet, de mégis rosszabbul esik a kurvanyázás egy sátor alatt.) Egy-egy kedvenc szitokszó, játszi káromkodás az elektronika áldásainak köszönhetően szelíden végighullámzott a parti vízen, átgörgött az óbudai lakótelepen, fel egészen a Hármashatárhegyig, és teszemazt úgy megijesztette a hajnali félálmában bóbiskolva huggyozó kerületi polgármestert, hogy az rémületében Z(orro) alakban mellévizelt a csészének és reflexből rendőrért kiáltott.
___Még csillagos volt az égboltozat, mikor talpig beszpídezett csapatom élén felszökkentem a színpadra, szilajon rázendítettünk nyitószámunkra, Egyhetes áru már állott, te állat, a flesskedvelők köménymagja a színpad előtt, a barom Vécsi elkezte a szövegeket visszaordítani a pofámba, mint egy nekivadult kontrollhangfal, különösen erre az alkalomra költött alkalmi kétsorosom tetszett neki, miszerint: Kongó-Müller nagyot kaszá't, leszopta a saját faszát! Fergeteges hangulat keletkezett, mindenki vad vedelésbe fogott, a bokrok alól álmos poszthippik vánszorogtak elő, a hálózsákjukat és a nőjüket maguk után vonszolva, Mijez, mijez? motyogták, és gyorsan rendeltek másfél deci unikumot, hogy le ne maradjanak. A második szám egybol a Kúrom a nőt, csöng a telefon, vidáman üvölti velem mindenki, száll a por és folyik a bor. A színpad előtt megvadult pankok pogócskáznak, hátrébb mosolygós, nevető arcok, sugárzik róluk a nívós és kultúrált szórakozás önfeledt öröme. Megtelik a nézőtér. A tudatom a kétorrlyukba tömött szpíd és a rávedelt pár liter fajbor hatására együtt hasad a hajnallal, egyszóval itt a kék virradat, egy amerikai kémműhold kerül a Flash által a kozmosz felé kibocsájtott energia sugarába, csodálkozva káromkodik egyet, megpördül, és meteoritként fénycsíkot húzva belezuhan a légkörbe. Gyalázzuk lefelé a húzós számokat, istent-embert nem kímélve, Hé drogárus, Idomított ember, Imádkozó suska, Képviselő funky, egyszerre csak a talpam alatt megemelkedik az egész szeméttel derékig teliszórt kibaszott Sziget, felszáll, egészen ki a légkör fölé, mint egy szájbalökött ufó, aztán fénysebességre kapcsol és komótosan elhúz az Androméda galaxis irányába, az örökkévalóságba.

Dr. Flash__________


vissza