Alex varsája*
mottó: Jézus szeret tégedet,
a szekta meg a pénzedet
___Pondró pénzbeszedő bibliai mélységekbe szédül, hogy sok pénzt keressen
- avagy hogyan lehetséges saját önzésünk és mások hite által mocskosul
meggazdagodni, ha van elég vastag vízilóbőr a pofánkon.
___Volt egyszer egy kis gimnazista, aki nagyon vágyott különbözni társaitól.
Semmi kimagasló tehetsége nem lévén - hacsak nem számítjuk nagypolgári családból való
származását, talán innen eredt a mindenáron kitűnni vágyás kényszere benne - untatta a tananyagban
való jártasság lassú dicsőségének gondolata az iskola berkein belül, ezért, ahogy nyíladozó
értelme körbetekintett a társadalom horizontján, megakadt a szeme egy
harsány csoportozaton. A punkok színes társaságára figyelt fel, a hangos,
saját zenével és igen feltűnő ruházkodással rendelkező csapat megragadta
nyíladozó, vézna lelkét. -Ez köll nekem!- kiáltott fel a kis szégyentelen.
-Ezek között fogok én fényes marginális karriert befutni!- Úgy is lett.
Bakkancsot, csőnacit és bőrjakót öltött, a dzsekit divatosasan megszaggatta
és piros szprével ferdén a hátára fútta, hogy: PUNK. Ezután az új szerelésben
járt iskolába a lelkes neofita, és hamarosan az új "eszmék"
leghangosabb hirdetője vált belőle. Megtörtént a metamorfózis, a lárvából
Pondró lett. Vasárnaponként feljárt a Várba, kényesen forgolódott a
külföldi túristák előtt: -Látjátok, itt egy igazi punk! Itt is van ám
ilyen! Halihó, én vagyok a legnagyobb lázadó!- A félénk alnémet túristák
pedig összesúgtak a háta mögött: -Hüha! Na ja, das ist ein original
ungarische punk! Ovatoschan fotozd exotik tier, Hansi!- és elismerően
kattintgatták rá a fotoapparátjaikat, amint a matyóbabás bazársoron
peckesen végigvonult a vécélánccal gazdagon díszített pozőr.
___Csípőből leérettségizett a gimnáziumban, az érettségi tabló bal alsó
sarkában egy stilizált biztosítótűn lógott a fényképe, a címeres outsider
komor tekintettel meredt rózsás jövője irányába. Együttest alapított,
befúrta magát a punk mozgalomba és pofátlan beszólásaival, a háttérből
családilag gondosan levédett gátlástalanságával hírnévre tett szert
a tarajosok között. Kínosan vigyázott rá, hogy a vezéregyéniségek közé
sorolják. -Hadd rosszalkodjon a csemete, amíg fiatal, addig tombolja
ki magát.- vélekedtek a szülei. Rákapott a fűre, a mákra és egy hasonszőrű
léggömblelkűvel csontig bekábszerezve napokat átordítoztak a hitről
és Isten mibenlétéről, a legfelszínesebb érveket vagdosták egymás fejéhez,
üvöltözve győzködték egymást a semmiről, és közben szerényen mindentudónak
és mindenhatónak képzelték magukat. Pondró gondosan lelopdosta társairól
az eredetibb gondolatokat, akadt egy álpróféta is, akinek a szájáról
szomjasan szítta a zavaros pocsolyalevet, ezekből gyúrt szövegeket együttese
számára, aminek a punk-divat kezdődő letűnését jó orral megszimatolva
sláger-funky-rap irányvonalat szabott meg. Tuti tipp, biztos befutó.
Erről a széles, a kommersz felé vezető országútról ezentúl nem tért
le soha. A hírnév és a gazdagság zavaros képeit az önmagát halálra zabált
és nyugtatózott debil egomániákus rock-király, Elvisz Prézli titkos
istenítéséből merítette. Egy szál gitárral a kezében rótta a belvárosi
utcákat, autók tetején ugrabugrálva gajdolt, pár fős rajongótábora imádó
gyűrűjében. Amikor a rendőrséggel koccant, hamar szóba kerültek felmenői,
és Büntethetetlen Béla tovább folytatta csínytevéseit az angyalföldi
proligyerek robinhood-i jelmezében. Amikor egyszer túl messzire ment,
valami narkót találtak nála, vagy ilyesmi, a szülei bezavarták az egy
ország által méltán gyűlölt Szabó László kékfényes műsorvezető főrendőrhöz,
aki azt mondta neki: -Ejnye-bejnye, ne drogozzál Pondróka, mert kiverem
a popsidat, a narkó bizony az nagyon ártalmas tud lenni!- majd tréfás
barackot nyomott a kis huncut feje búbjára és elbocsájtotta színe elől.
De hiába beszélt a nyilvánosság elől sötét szemüvege mögé rejtődző médiahóhér
szigorúan a kis Pondró lelkére, mit se használt a dorgatúra, mert ekkor
ő már rég a terjedő divatdzsanki hullámokon ringatódzott, szorgosan
lőtte magát, ahogy a társasági etikett megkívánta, és szart a jótanácsokra.
Ebben az időben valóságos Pestre cseppent nyugati világsztárnak képzelte
magát, akit ezek a gonosz hatóságok únos-untalan gáncsolnak, nem vette
észre a barom, hogy paranoiás lett a mértéktelenül, ész nélkül péklapáttal
magábahányt kábszerektől, elhatalmasodó vallási tébolyában Isten kizárólagos
papjának hitte magát, aki a koncertpódiumról prédikál az ostoba és értetlen
tömegeknek. Törpe lelke mélyén erősen dolgozott a vakhitre való hajlam.
___Ezidőtájt a város másik végén szorgosan építgette birodalmát a céltudatos
és erős fanatizáló képességekkel rendelkező alacsonynövésű Alex, a borostás
hitvalló. Szorgosan tanulmányozta az északamerikai szekták tévéállomásokon
ágáló szélhámos prédikátorait, irígykedve gondolt a könnyű keresetre,
egy kis Bibliacsűrés-csavarintás és számolatlanul dől a dollár. Hogy
lehetne ezt a módszert hazai talajra palántázni? Hát alapítani kell
egy honi lerakatot. Gyakorlata volt benne, diákkorában egyszer meglépett az osztálypénztárral, baja nem lett belőle, az ügyet
szerencsésen elsimították. Évek céltudatos aknamunkájával befurakodott egy kis létszámú, naív hívőkből
álló, a nagy egyházaktól független gyülekezetbe, öt-hat év alatt átvette
a hatalmat, ő lett a pásztor. Csak a nagy dobás hiányzott, ami a jól
fizető tömegeket bevonzaná az "akolba". Ekkor került Alex
látókörébe a tehetséges tömegbolondító, Pondró, aki éppen pünkösdi rocksztárkodásának
lemenő ágában fetrengett. A körmönfont egyházfi rögtön megértette, hogy
Pondró azért jutott zsákutcába, mert az "undergroundot" túlnőtte
a becsvágya, nagyobb karriert pedig abban a közegben már nem tudott
befutni. Ráküldte a fogdmegjeit, és kegyesen önszíne elé bocsájtatta
a zilált Pondrót: -Na, ha csak hírnévre és vagyonra van szükséged, annyi
baj legyen, azt könnyen elintézhetjük neked, erre találták ki a "pálfordulást".
Szépen szolgálsz engemet, leszöl a második ember utánam, idevonzod a
rajongótáborodat és élünk jó keresztyén szellemben az idők végezetéig,
osztozkodva minden égi és földi jóban.- Váltig elgondolkozott jó Pondró
tesvér az ajánlaton, népszerű is lesz meg gazdag is - hümm! mindig erre
vágyott! -Üsse kutya! Elfogadom az ajánlatot, ezentúl te vagy a kenyéradó
gazdám!- csapott bátran a ravasz törpe puha kis tenyerébe. Így történt,
hogy Alex és Pondró, a két gátlástalan, pénzéhes szélhámos összemotyózott.
Megszületett a budaörsi mammonista szekta.
___...ha rossz passzban vagy, biztosan találkozol egy szektataggal. Szagra
mennek, mint a hiénák. A balsors sötét szalagján vitorláznak végig a városon, az
utcákon ismerős arcokra vadászva. A tagfogási procedúra pofonegyszerű,
a varsa alapelvén működik, befelé van út, kifelé nincs. A remény megcsillantása
a megtérítés módszerének első lépése, azt kapod, amire vágysz, szeretetet,
tisztaságot, közösségi érzést, vagy akár - de ezt már csak négyszemközt,
arcbahajolva - pénzt és hatalmat is. - Gyere el a gyülibe, ahová én
járok évek óta, ha velem eljössz, az még nem kötelez semmire, ha nem
tetszik, elmész. - szól a lélekrabló, a pontgyűjtő, a fejvadász.
___A szekta szerkezete egy óriási szívókoronghoz hasonlít, aminek elemei
a több tízezer fős tagság, a centruma személyesen Alex, a főpásztor,
ő teremti meg a tagokból álló nagy kör közepén azt a vákuumot, szellemi
légüres teret, ami az evilági matériát, a pénzt húzza oda a feneketlen
zsebbe. Pondró "evangélista" kiugrik a nyolcméteres hófehér
luxusautóból, és szeretetet prédikál a csöveseknek. Egyszerű északamerikai
szisztémát plántáltak át értő kezek a kaotikus budapesti közegbe. A
piramis csúcsán ott trónol a mindenható "főpásztor", a főpap,
mint Isten kizárólagos - önjelölt - evilági képviselője és szócsöve,
közvetlenül alatta a két alvezér, Csimasz és Pondró, akik a központi
naggyűlésen elővezetik a "boss" fellépését, a területi főnökök,
a vidéki gyülekezetek "pásztorai", a belső rendőrség, és alattuk
ott a nyáj, a tömeg, akik a fejükre áramló hazug mannáért cserébe hálásan
dobálják látszólag könnyű szívvel és számolatlanul - de egymás álszent
adakozását gondosan figyelve és felügyelve - utolsó pénzüket is a vesszőkosarakba,
amiket a gyűlés végén két-két szektatag körbehordoz, mint a tömeg lelki
kielégültségének szimbólumait. A világhódító makedón istennek, Sándornak,
a kétezredik év végére szúrós szemű, mohó kis törpévé fonnyadt druszája,
a mammonista Alex, a szektavezér négykézlábra térgyepelteti maga elé
Pondrót, a levitézlett rocksztárt, és a tömeg extatikus üvöltőkórusától
kísérten vinnyogva seggbegyalázza, annak közben meg csak hullanak a
csengő aranytallérok a pofájából a padlóra. A jéghideg, gyilkos önzés
a sötét, bigott ostobasággal üli nászát. Amen.
Barcs Miklós 1999 - 2001______
*Varsa (fn.): Vesszőfonatú, tölcsérszerű népi halászeszköz, széles száján könnyen bejut a hal, de a szűk nyíláson keresztül nem tud távozni belőle.
és végül gyakorló hívőknek egy Biblia idézet:
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. ( Lk.16:13, Mát.6:24.)
Pondró feljelentési fenyegetése - a mammonista pénzzel zsarol - miatt leszedtem egy-két közvetlenül a gyilkos szektára utaló dolgot. Pondró, te féreg, próbáld szégyellni magad, bár ez soha nem sikerült neked te patkány!